Mosolydíj …

2009 augusztus 1. | Szerző: Napfény

Mivel mostanság csak olvasóként vagyok jelen, s nem volt időm szerkeszteni sem, így – tudom, hogy nagyon késve, de – annál nagyobb örömmel teszem fel én is a Magnolitól kapott MOSOLYDÍJ -at. Sok mindenkinek küldeném tovább, akik már innen-onnan megkapták, így inkább csak egyszerűen ezúton minden erre tévedőnek és olvasónak küldöm. Csá!

Bocsi,de a kép még várat magára, hisz ez a drága szerkesztőprogram nem engedi betenni!!!

Címkék:

2009 július 4. | Szerző: Napfény

Kosztolányi Dezső: Ha
negyvenéves…

Ha negyvenéves elmúltál, egy
éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat

ott a sötétben. Lassan eltűnődöl

ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,

mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Címkék:

2009 július 4. | Szerző: Napfény

Wass Albert: Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Címkék:

Enyhítésképp…

2009 június 27. | Szerző: Napfény

Kicsit csípős vagy inkább savanyú hatású előző bejegyzés után öblítsük le a “vaskos” gondolatokat és próbáljunk meg lazítani…

talán a tündelány segít … vagy nem … nem tudom.

Belátásod szerint.

Címkék:

Kicsit más… “enyhén”erős gondolatok…

2009 június 27. | Szerző: Napfény

Már nagyon rég nem ültem le a géphez hosszabb időre, mint most este.Nem is az időhiány miatt, hanem inkább mert nem volt türelmem a nézelődéshez, az olvasgatáshoz. Most a barangolások közepette sokféle témára éhesen természetesen eljutottam a politika világába is többek között, s nyilván beindultak a gondolatkerekek, melyek kissé elragadtak..Bár nem jellemző rám általában a politizálás – itt a blogon -, de amikor ráleltem a következő Széchenyi idézetre, mélyen érintett az IGAZSÁG tartalma. Nos, azt hiszem mostanság nagyon-nagy az aktualitása is!

“MINDEN NEMZETNEK OLYAN KORMÁNYA VAN, MINŐT ÉRDEMEL. HA VALAMI OKNÁL FOGVA OSTOBA, VAGY KOMISZ EMBEREK ÜLNEK EGY BÖLCS ÉS BECSÜLETES NÉP NYAKÁRA, AKKOR A NÉP AZOKAT A SILÁNY FICKÓKAT MINÉL HAMARABB A POKOL FENEKÉRE KÜLDI. DE, HA EGY HITVÁNY KORMÁNY HUZAMOSAN MEGMARAD A HELYÉN, AKKOR BIZONYOS, HOGY A NEMZETBEN VAN A HIBA. AKKOR AZ A NEMZET ALJAS VAGY MŰVELETLEN.”

(Gróf Széchenyi István)

Címkék:

A rossz érzések …

2009 június 24. | Szerző: Napfény

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a
bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra
letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi
az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod
– sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az
előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A
jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a
jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris
a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát
miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz
lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami
mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel,
kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik.
Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség
nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled
függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik –
tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki
akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem
teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel
tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned
rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha
ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a
természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

(Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere)

Uram adj hozzá erőt!…, mert ez mind így igaz, ahogy Aurelius már az ókorban megírta. Azért ez nem semmi, ugye?!

Címkék:

2009 június 24. | Szerző: Napfény

“Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bűbájos előszó, sokkal érdekesebb, mint akár maga a mű.”

(Guy de Maupassant)