Most, ahogy böngészgetek és olvasom a blogokat, egyre inkább meglepődtem azon, hogy milyen kísértetiesen hasonló problémákkal küzdünk vagy küzdöttünk egykoron. Én nem gondoltam volna, hogy a szülők – legyen anyós v. bármi más – az életben ennyire hasonlatos tulajdonságokkal bírjanak. Igazából ilyenkor jön rá az ember, hogy teljesen mindegy hogy kik vagyunk, hol élünk, mit csinálunk, az emberi kapcsolataink, problémáink, örömeink nagyon is hasonlóak.
Azt viszont már megtanultam, hogy nem kell sokat lelkiznünk a dolgokon, bármennyire is bánt-kínoz bennünket az adott pillanatban, mert csakis magunkat szenvedtetjük tovább. A másik fél pedig – nem azt mondom, hogy örül közben, bár erre is volt már példa – ez idő alatt nagy valószínűséggel elérte amit akart, s majd később ismételten átmegy kínzóba, hogy újra és újra elérje valamilyen rejtett célját, amit sok esetben ő maga sem ismer tudatosan, hisz értelmes magyarázatot nem tud adni a tetteire. Egy biztos, igencsak okosnak és erősnek kell lenni ezekben a szitukban, hogy felül tudjunk kerekedni a nehézségeken. Sok kitartást és erőt mindenkinek minezekhez most, s a jövőben is !!!