“Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük. S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő szövetébe.
És akkor azt fogjuk élni majd, mert mi magunk teremtjük, itt és most.
A betegnek látni kell előre a gyógyulását, a haldoklónak a föltámadását. És a gyászolónak látnia kell a felhőtlen örömét, és a nyugtalannak a békét, és szomorúnak a megvigasztalást, és mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot.
Ezt nevezik hitnek. A még nem látható látását s a még nem tudott előre tudását, bizonyosságát.”
Müller Péter: Varázskő