ŐSI ÍR KARÁCSONYI ÁLDÁS…

Hogy kerüljön minden szenvedés,
hogy előtted az út már csak rózsát teremjen,
hogy bánat könnye sose hulljon szemedből,
hogy ne látogasson meg a fájdalom,
mindezt nem, mindezt nem kívánom neked!
Hisz füröszthet-e tisztává a könny,
szíved nem nemesedhet-e a szenvedésben,
amennyiben fájó ínséged ajtót nyit előtted
Mária és a gyermek közösségébe
és rád terül gyöngéd mosolyuk csillagfényes palástja?
Sokkal inkább azt kívánom neked,
hogy hálás szívvel tudj emlékezni mindig
arra, ami csak jó volt az életedben,
hogy bátran álld ki a próbát,
ha a kereszt súlyosan nehezedik vállaidra,
és ha az elérendő csúcs egyszerűen
elérhetetlenségbe burkolózik,
azt kívánom, hogy növekedjék benned Isten adománya,
és a nehéz években is segítsen neked
fölvidítani szeretteid szívét,
hogy legyen melletted mindig valaki,
aki méltó, hogy barátnak nevezd,
aki táplálja bizalmad,
amikor megfogyatkozik benned a fény és erő,
hogy segítségével dacolni tudj a viharokkal,
és mégis felérj a magasba!
Akár örömben, akár szenvedésben sugározzon be
az emberré lett Istenfiú kedves mosolya,
és Őt mindig forrón szeresd,
amint azt hozzád hajló jósága kívánja Neked!