Az imádott cipellők…
2008 augusztus 2. | Szerző: Napfény
Különböző oldalakat olvasgatva-nézegetve gyakorta elgondolkoztam azon, hogy vajon miért oly gyakori a cipőkkel teletűzdelt weboldal. Addig minden OK, hogy mi nők szeretjük, mi több talán még imádjuk is a klassz cipellőket ( én magam is ilyen vagyok ),de ez nem túlzás egy kicsit, tényleg ennyire központi helyen van az életünkben?… nem tudom … de ami biztos az biztos, hogy némelyik nem rossz. Egy kis ízelítő …
2008 augusztus 1. | Szerző: Napfény
Minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá. Mindennap keresem az igazságot, amely szerint élhetek. Igyekszem gyakorlatias, talpraesett és tudatos lenni. De szeretném, ha a vágy mindig elkísérne.
/P. Coelho/
Hattyúdal…
2008 július 31. | Szerző: Napfény
Szeretem őt.
Ezért menni hagytam a maga útján …
A vérnél ősibb kötéssel tartozik hozzám,
de még néhány fordulót meg kell tennie a nagy spirál körtáncban,
hogy szorosan együtt haladhassunk.
(Szepes Mária)
Igazi meglepi …
2008 július 30. | Szerző: Napfény
Sztellától kaptam, s őszintén szólva nagyon megérintett!
Amikor ma reggel bekukkantottam és utána néztem az üzenetének nem is gondoltam, hogy egy ilyen kedves “kitüntetés” vár. Nagyon köszönöm, s igyekszem megfelelni eme kitüntető címnek! Köszönöm!
Azt gondolom, hogy a kötöttségeket igazából senki sem szereti, mint ahogyan Sztella is írja, betartani meg főképp nehéz a szabályokat, de ebben az esetben ez “édes” teher. Lássuk csak …
– kiteszem a logót a blogomba
– belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
– megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
– üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek
A felső bejegyzést még gyorsan reggel írtam piszkozatba, hogy este mikor lesz egy csipetke időm bemásolom. Aztán jött a következő meglepetés, miszerint Magnoli is megtisztelt a díjjal. Nagyon–nagyon aranyosak vagytok!!! Ezer köszönet érte!!!
Bár nem tudom, hogy ki ötlötte ki, indította el, de az tuti, hogy klassz úgy ahogy van!
Engem végtelen örömmel tölt el, ha kellemes, szép perceket tudok belopni a szívetekbe, s mikor látom a látogatottsági számlálón, hogy milyen ütemben emelkedik.
Engedjétek meg nekem, hogy most ne rangsoroljak köztetek, akiknek rendszeres olvasója vagyok, hiszen mindannyiótokat valami oknál fogva nagyon kedvellek, szeretek. Ti a számomra ugyanúgy kedvesek vagytok, s a nehéz pillanatokban segítő erőt adó, megnyugtató, s ha kell szórakoztatóak vagytok. Egyszóval szeretlek benneteket!
Most akkor rangsorolás nélkül az én díjazottaim …
Sztella,Elk, Jega, Magnoli, Fermina,
… még sorolhatnék, de a szabály az szabály … így helyette ezt a tündért küldöm és pusz mindenkinek!!!
Még mindig…
2008 július 26. | Szerző: Napfény
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…
2008 július 13. | Szerző: Napfény
“….valamit mégis megtanultam, negyven év alatt: megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem
lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek.
Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul.
Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s azután elpusztulsz.
Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak.
Nem kell sokat beszélni erről.
Mosolyogni kell, örülni az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz.
Semmivel többet, érted? Egy kézszorítással, egy mosollyal sem többet!
Nagyon komolyan mondom ezt.
Okom van erre.”
/ Márai Sándor :
A tanulság /
… és mint mindig, Márainak ismét igaza van …
Ezt nem hagyhattam ki…
2008 augusztus 2. | Szerző: Napfény
… már nem akartam semmit sem szerkeszteni, csak egy kicsit zenét hallgatni. Ám Ákost hallva nem álltam ellen a kísértésnek.
Oldal ajánlása emailben
X