2008 május 3. | Szerző: Napfény
“A fény harcosa hisz.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztatja az életét és mert biztos benne, meg is változik.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül. Ilyenkor hallja a megjegyzéseket: – Milyen ártatlan!
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.”
Paulo Coelho
Anya emlékére…
2008 május 1. | Szerző: Napfény
Mert te adtál nekem életet, és ami még fontosabb,
leckéket arra, hogyan kell élni.
Te vagy minden jónak a forrása,
amit elértem életem során.
Mami, köszönetet mondok mindazért,
aki voltál és ami én vagyok.
2008 április 26. | Szerző: Napfény
“Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok.
Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük
és többet azzal,
ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt,
az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni, annak,
hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.”
/Wass Albert/
2008 április 25. | Szerző: Napfény
Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. Választhatsz jól, és választhatsz rosszul. Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen…
És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van… Egyénileg kell megtenned, amiért születtél,
be kell töltened a jobbik szerepedet. Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó…
(Szepes Mária)
2008 április 19. | Szerző: Napfény
VÁRNAI ZSENI : CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Gondolatok az igazságról…
2008 április 19. | Szerző: Napfény
Általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz.
(Gracián)
Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.
(Friedrich Nietzsche)
Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon.
(Lucian Blaga)
Ha alacsony célokkal is megelégszel, az igazság útjáról letérsz.
(Babiloni bölcsesség)
2008 április 19. | Szerző: Napfény
Mintha nyár lenne, szakad az eső és ragyog a nap.
Remélem nem egész nap fog esni!
A csodálatos Föld …
2008 május 3. | Szerző: Napfény
Oldal ajánlása emailben
X