Napkeleti bölcsek – Három királyok , de voltaképp kik is ők ?
2008 december 23. | Szerző: Napfény
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: – Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Az Ószövetség egyik fejezetében ez olvasható: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez… Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik”. A 72. zsoltárban pedig: „Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!”
A történet szerint Heródes rávette a bölcseket, hogy jelentsék neki a gyermek megszületésének pontos helyét, mert meg akarta őt ölni. A napkeletiek megtalálták a Mária és József otthonául szolgáló istállót, térdre rogytak a Megváltó előtt, majd ajándékokat helyeztek el a jászolnál. Éjszaka álmot láttak, melyből megtudták, hogy nem szabad visszatérniük Heródeshez, így egy másik úton tértek haza.
Számuk valószínűleg azért lett három, mert három különböző ajándékkal lepték meg az újszülöttet vagy talán azért, mert a XIV. században a keresztény Nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek ezeknek a kontinenseknek a királyai is lehettek. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ fejet hajtott Jézus előtt.
Egyes feltételezések szerint Jézus első látogatói bölcs asztrológusok voltak, akik a csillagokból kiolvasták, hogy valami nagyon nagy dolog készül, olyan ember születik, akinek az élete befolyásolhatja a jövőt. A csillagot követve végül eljutottak Betlehembe, a családhoz.
Csillagászati számítások alapján kiderült, hogy Krisztus születésének idejében valóban különleges bolygóegyüttállásnak lehettek tanúi, akik alaposan fürkészték az eget. A katolikus egyház rossz szemmel nézi az asztrológia tudományát, pedig könnyen elképzelhető, hogy a Máté által leírt történetben nem isteni jel, hanem valóban egy égitest „vezette” a bölcseket.
Méltó Megasztár
2008 december 22. | Szerző: Napfény
A 4. M egasztár versenyt egy olyan fiatalember nyerte, akinek nagyon szép és kellemes hangszíne mellett a látszatra “egyszerű” előadásmódjával, megjelenésével és kisugárzásával szinte magához láncolja a hallgatót, s az olyritkán tapasztalható dalok által küldött érzelmeket tökéletesen közvetíti. Olyannyira, hogy amikor a Joe Cocker számot énekelte egyszerűen megríkatott. Ezt nagyon kevés előadó képes elérni, de Neki sikerült. Ez a fiú nagyon
tud, méltán lett Megasztár!
Egyik kedvenc “ünnepi” filmem…
2008 december 20. | Szerző: Napfény
Grincs a karácsony ellopására készül …
2008 december 20. | Szerző: Napfény
A négy gyertya
azaz
a remény fontossága
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
– Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni… Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
– Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
– De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY !!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
2008 december 19. | Szerző: Napfény
“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. … Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. … mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
/ Márai Sándor /
2008 december 18. | Szerző: Napfény
Ha megtaláltad az igazságot önmagadban, akkor mindent megtaláltál ebben a világban. Az igazság rajtad keresztül találja meg az útját. Amikor kinyitod a szemed, az igazság nyitja ki szemeit. Amikor behunyod a szemed, az igazság hunyja be szemeit.
Ez egy óriási meditáció. Ha megérted ezt az egyszerű módszert, akkor semmi mást nem kell csinálnod: bármit is cselekszel, azt az igazság teszi. Ha sétálsz, az az igazság; ha alszol, az igazság pihen benned; amikor beszélsz, az igazság beszél belőled; amikor csendben vagy, az igazság hallgat benned.
Ez az egyik legegyszerűbb meditációs technika. Lassan-lassan minden leülepszik benned e képlet szerint, és akkor már semmilyen technikára nincs szükséged. Amikor meggyógyultál, eldobod a meditációt, eldobod a gyógyszert. Akkor már igazságként élsz tovább: elevenen, tündöklőn, megelégedetten, üdvözülten – önmagad dalaként. Egész életed egy szavak nélküli imává, vagy még inkább áhítattá, isteni keggyé, egy olyan szépséggé változik át, ami nem a mi földi világunkhoz tartozik. Életed a túlvilágról a mi világunk sötétségébe hatoló fénysugárrá alakul át.
Osho
2008 december 23. | Szerző: Napfény
Sík Sándor:
A napkeleti bölcsek
Ama csillag után.
A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.
A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.
Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.
És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.
Oldal ajánlása emailben
X