Advent története …

2008 december 5. | Szerző: Napfény |

 

Évszázadok óta gyulladnak fel az adventi koszorú gyertyái az otthonokban. A szeretet ünnepének érkezéséig egy egész hónapunk van arra, hogy fénybe öltöztessük a lelkünket.

Az advent története egészen az 5. századig nyúlik vissza. A karácsonyt megelőző böjti idő volt. Történelmi források arra utalnak, hogy maga az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette, és a böjti időből öt liturgikus hét lett. VII. Gergely pápa végül négyre redukálta az adventi vasárnapok számát. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi, felkészülés a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére. Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat jellemzi ezt az időszakot a vallásos emberek életében.

Az első adventi koszorúról 1860-ból maradtak fenn írásos emlékek. A berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátralévő időt. Az árvaházban annyira türelmetlenül várták a karácsonyt, hogy ezzel akarta kicsit könnyíteni az utolsó nap izgalmát. A román kori templomokban is voltak már körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal csak később jelent meg. Fenyőkoszorút kezdtek használni erre a célra világszerte. Az adventi koszorút Németország északi részén kezdték készíteni, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Hazánkban a második világháborút követő időben vált szokássá templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni vagy asztalra tenni.

A négy gyertyát egyenként, vasárnaponként gyújtják meg. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. A négy színt a legenda négy angyalhoz köti: Négy héttel karácsony napja előtt egy kék köpenyes angyal érkezik az emberek közé. Második vasárnap egy piros köpenyes angyal követi, nagy kehellyel. Tiszta szeretetet gyűjt a lelkekből. A harmadik égi teremtmény fehér fénysugárral érkezik, és érintésére szeretetet, boldogságot és békességet éreznek az emberek. Végül egy lila palástú angyal jelenik meg a Földön, lanttal a kezében. Dalát csak a tiszta lelkűek hallhatják, de hatására a földben pihenő magok is felébrednek, hogy tavasszal kihajtsanak.