2008 december 23. | Szerző: Napfény |

 

Ádvent 

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
                                                 
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

 

                                                                Rainer Maria Rilke

 

 

A Karácsony melege 

Fenyőfa áll a szoba közepén,
S kinn hóborította  táj.

Lángocska gyúl a szívek mécsesén,
Sokakat melegítve át.

Milyen szép a karácsony ünnepe!
Mindegy, hogy gazdag vagy szerény.
Legfontosabb most is a szeretet,
Ebből kell, hogy legyen elég.

A szeretet legalább ingyen van.
Ezt bárkinek átadhatnád.
Igen! Ma a szeretet napja van!
Ebből is ajándékozzál!

A kályha dorombolva melegít,
Majd a nap tüzesen izzik.
Bizony, ez nem mindenkinek segít.
Van, aki belülről fázik.

A fenyőfát, ha már eltüzelték,
S kinn is zöldell majd a táj,
Lángocska! Égj a szívek mécsesén.
S mindenkit melegíts át!

                                   Bakó Tibor