2009 március 27. | Szerző: Napfény |

Tavasz kezdetén

Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellõ rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belõlem.

Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tûnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.

Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,
Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?
Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk
Egyre tirátok.

                                                                                          /Dsida Jenő/